Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kavarás, mellébeszéd

2013.05.24

Kézenfekvő dolgokat szembe tagadnak még a legközelebbi ismerős, barát, rokon is - mit várhatunk ismeretlenektől?

No de épp itt fordul meg a kocka: ismeretlenekkel szemben lehet a legőszintébbnek lenni, és ezt már fölismerte remekírónk is: "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". 

(Itt megint egy bosszankodás-mondat jön, hogy már a világon mindent kitaláltak, elmondtak, leírtak (no én is nyilván tőlük tudom). Én már nem találok ki semmi újat, még ha rögtön úgy tűnik is saját magamnak.) Mára - úgy hiszem - az internet bejövetelének ez a legnagyobb haszna. Még így is többnyire falra hányt borsó, visszhang nélküli a szónoklat. Pusztába kiáltott szónak mondták a Bibliában, és még lehet az igaz szó kimondására nem reagálásnak más közmondása, szállóigéje dögivel.

Hogy igazából mi az én bajom ezzel a mismásolással? Mikor nyilvánvaló, hogy a fekete az fekete, a fehér meg fehér, de csak köti az ebet a karóhoz, hogy nem úgy van. Egy barátnőmmel többször tartottam mosolyszünetet, mert nem bírtam, hogy állandóan álcák alá akarja rejtőzni. Még most is azt teszi annak ellenére, hogy arcát kiteszi ország-világ elé, mi ez, ha nem önmaga megmutatása?

Annak idején - és nemcsak Hamvas Bélát olvasgatva - reméltem, hogy ha eléggé szeret az ember, megkaphatja, hogy az a néhány, egy kézen is megszámolható rokona-barátja legalább őszinte hozzá. Tévedtem, és azt is belátom, hogy az igazság nekem is fáj, bizony.

De én be is vallom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mismásolás

(Szuliko, 2013.06.21 19:27)

Izabel, meglehetősen unom én is, hogy lehazudják a Napot az égről, miközben csurog róluk amiatt az izzadtság. De tudod mit? igaz, neked nem kell mondani: így is szép az élet, csak meg kell találni.

Mismás

(Zalán, 2013.06.04 21:54)

Drága Izabel, ha élni akarsz ebben a mai jóvilágban, mást ne tegyél, mint vedd fel azt a bizonyos pókerarcodat, amitől sokszor kaptak már idegbajt, persze azért, mert nem tudták, mihez kezdjenek veled. És ha ez az arc megvan, jó magasról tojjál arra, ki hogyan nyilvánul meg. Milyen jó, hogy nincs tükröm, mert én se szeretek tükörbe nézni, a végén még meglátom magamat. Csóközön, hű barátod, hódolód a "plátón".