Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Találjuk ki az egyedülállói nyugdíjat

2013.10.01

A fenti bevezető arról szól, hogy hallom úton-útfélen, médiában, hogy iksz és ypszilon mikor kaphat gyest, családi pótlékot, özvegyi vagy saját jogú nyugdíjat. Természetesen az éppen aktuális téma további jogi, féljogi, amatőr alapokon álló megvitatását.

Ma már annyi az alanyi jogon való juttatás, hogy nem is tudom, hogyan tudják realizálni a dolgot azok, akik ezt intézik. Jár a segély munkanélkülinek, a gyerekét-gyerekeit egyedül nevelőnek, a rokkantaknak, ágyhoz kötött nagymama vagy saját gyerek ápolásáért, ha utóbbi arra képtelen, és jár özvegyi nyugdíj azoknak, akik sokszor csak megszokásból nem váltak már el, de lehúztak egymás mellett több évtizedet, pedig tán össze se kellett volna házasodniuk. Tovább megyek, ha csak élettársak, bizonyos számú együtt leélt év után az egyik fél halála után is jár özvegyi, vagy élettársi-özvegyi, nem is tudom milyen nyugdíj.

Most térek a lényegre. Hogy mi jár az elváltaknak? (a szájukon kívül), akik legalább annyian vannak, mint az özvegyek, és akiknek ugyanúgy ki kell fizetniük az áram-, gáz-, fűtésszámlákat, mint özvegyi állapotban. Mindig, mindenki tudta, hogy az egyedülállónak sokkal kevesebb marad a rezsiszámlák kifizetése után, mint amennyi egy házaspárnak. Az özvegyi nyugdíj kicsiny voltáról oly sokat panaszkodnak mostanában olyan ismerőseim-rokonaim-barátnőim, akiknek férjét, feleségét őelőttük szólította magához az Úr. Vagy megváltotta őket egymástól. Bizony nagyon sokszor fellélegzik az, aki ilyenkor itt marad, persze a kezdeti muszájfutkározásokat, költségeket neki is túl kell élnie. De sokan azért nem válnak el, mert eleve az özvegyi nyugdíjra apellálnak, bár ezt nem is illik mondani. Én mégis mondom, mert igaz.

Mikor is született az özvegyi nyugdíj fogalma és realizálása - akkor, amikor a nők még nem voltak foglalkoztatottak, férjük jövedelméből kellett élniük. De már több mint fél évszázada, hogy a nők is keresnek, méghozzá sokszor többet, mint a férjük, és nem kell messzire menni, nálunk is így volt.  

Én nem vitatom ennek az özvegyi nyugdíjnak a jogosságát, semmit nem vitatok, nem sajnálom, nem én fizetem. De hogyan is szól a dolognak a gyakorlati oldala?Az, hogy élete párjának halála után az özvegynek fele annyi havi jövedelme marad ugyan, de az is igaz, hogy élelmiszerre-háztartási dolgokra jóval kevesebb költ ezután. Attól még rezsinagysága ugyanakkora.

De, de, de... itt jön az én sirámom, aki nem vagyok özvegy, csak elváltam. Azóta egymagam fizettem a saját magam egy jövedelméből a rezsit, míg özvegy barátnőm ugyanazon idő alatt felesben fizetett a férjével. Ha elkezdünk számolni, egy ember havi jövedelmének fele megy a rezsire. Két embernek még akkor is háromnegyed rész marad közös jövedelmükből, míg egy egyedülállónak csak egy rész marad, ha ugyanannyi jövedelmet véve alapul. Az egyedülálló egy részt költheti evésre-ivásra, mittudomén még mire, míg a házaspárnak, ha ugyanannyit eszik-iszik-mittudomén mit csinál, még mindig megmarad egy rész. 

Nem csodálkoztam soha azon, hogy az én életszínvonalam felével alacsonyabb volt mindenkori házastársakénál. Nekik kocsira, nekem nem, nekik több üdülésre, ahogy nekem nem, és sorolhatnám. 

Mi jár az elváltaknak? a szájukon kívül, persze....???

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.