Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Isten szagos eledelei fölötti filozofálás

Sokszor felteszem magamnak azt a kérdést, hogy Isten a legfontosabb, az emberi szervezetnek legszükségesebb összetevőket tartalmazó élelmiszereket miért olyannak teremtette, hogy rendszeres fogyasztásuk kifejezetten kellemetlen következményekkel jár.

Ilyenek például a hagymák. Volt egyszer egy egészében gyönyörű, finom megjelenésű, halk szavú kolléganőm, aki olyan egészségesen étkezett, hogy nem lehetett megmaradni mellette, ilyenformán szépen egyedül maradt. (Hozzá kell tenni, én is egyedül maradtam, de nem a hagymaevés volt az oka.) A mindennap fogyasztott vöröshagyma és fokhagyma nemcsak a leheletén érződött, de a bőréből is csak úgy áradt.

Emlékszünk a büdös paraszt elnevezésre? ilyet már csak regényekben, dokumentumokban olvashatunk, és nem is egy másik büdös paraszttól, aki persze se magán, se a környezetén nem érezte a szagot, amit árasztottak. Persze nemcsak parasztjaink, hanem a régi egyszerű emberek anno vöröshagymával, kenyérrel éltek, ha jó volt a dolguk, no és közben fejlődött az emberiség, ami a szalonnát kitalálta, ettek hozzá azt is. Milyenek lettek volna, ha nem büdösek? arról nem is beszélve, mit tett a gyomrukkal az a tömérdek illóolaj.

Aztán itt van Isten még két egyszerű és nagyszerű eledele, a káposzta és a bab. Főleg előbbi tartalmaz az szinte minden értékes tápanyagot. A bab pedig megterem akárhol, és eláll akár egy évnél tovább is, ami a káposztával egyetemben azért jó, mert télen aztán semmi nem terem. Aki rendszeresen eszi a káposztát, vagy mert tudja, mit tartalmaz, vagy csak mert a legkönnyebben termeszthető, no és ez is eláll egészen tavaszig, annak közelében szintén veszélyes megmaradni. Pláne ha a káposztát a babbal párosítja.

Közbevetve jegyzem meg, hogy én imádnám a hagymákat, szeretem a káposztát és a babot, mégsem ezektől kell egészségesnek lennem, mert mindegyik káros következményekkel jár. Gyomrom az egészséges táplálkozás ellen? ugyanilyen okoknál fogva mindahány reumatológiai fájdalmamra kapott gyógyszertől anafilaxiás rohamot kapok, persze ha nem kerülök időben orvoshoz, aki beadja az ellenanyagot.

A feketeretek nem büdös magában, de szintén eláll, csodálatos tápanyagokat rejt, ám reszelés nélkül ehetetlen, reszelve pedig nem nyerne egy illatfesztiválon. Egyszer a szerkesztőségbe is vittem vajas kenyerem mellé kis tégelyben az otthon megreszelt feketeretket, szépen meg is ettem. Később csak jönnek-mennek a többi kollégák, nyitogatják az ajtót, ablakokat, a főnök pedig a legudvariasabban rám mosolyog: milyen sajt ez? Csak nézek rá, hogy mi a fenét akar a sajttal, majd mikor kimegyek a kis teakonyhába, hirtelen én is sajtszagot érzek. Kérdem Margótól, sajtot ettél? Hát nem lehetett röhögés nélkül kibírni az ezt követő negyedórát. Magamban később csöndesen mosolyogtam, sikerült kis derűt varázsolnom a stresszes vibrálás közepébe.

Lehet tehát e csodaeledeleket agyonpárolva, főzve, sütve, több módon megbabrálva is fogyasztani, csakhogy azzal éppen a legfontosabb tápanyagokat veszítjük el.    

Isten ajándéka még a hal, aminek legtöbb konzervdobozba zárt fajtája szintén nem munkahelyre való étel. Most mellőzném a halfogyasztást egyébként is gátló körülményeket, melyek tudnivalóak: egyre kevesebb van belőlük, emiatt egyre drágábbak. Pedig azért van Balatonunk, vannak folyóink, tehát logikailag a halnak kéne a legolcsóbbnak lennie, mert az gyakorlatilag a vízben nő fel, nem kell neki külön ól, ketrec, tápanyag, csak ki kell halászni őket, az se nehéz.

De hogy az illatozástól, a gyomorfájdalmaktól, durrogásoktól eltekintsünk, vegyük most újfent szemügyre, mit szánt Isten még az emberiségnek táplálékul. (Persze eredendően, mert nem a 21. századot kell nézni.) Itt vannak a vadon termő virágok, magok, száras növények, sőt gombák. Miért nem lehet ezeket egyszerűbben elkészíteni, mint ahogy? kökény, galagonya, bodza és társai szabadon szedhetők, de milyen sok melóba kerül, mire begyűjtjük, megpucoljuk, lekvárt főzünk belőlük. A gombákról nem is beszélek, fogyasztásuk isteni étek lehetne öngyilkosjelölteknek, de tudatosan mégsem fogyasztják, mert az embert esetleg időben megmentik, másrészt pedig iszonyatos fájdalommal jár, amíg végre átszáll a lelke a másvilágra. Ha már a gombáknál tartunk, Isten  miért teremtett azokhoz a mérgezőkhöz megszólalásig hasonló ehetőket is?

Most okostojások közbeszólhatnak, hogy igen, Isten megteremtette ezeket több más dologgal is, felismerésüket és feldolgozásukat pedig az emberi elme csiszolódásának feltételeihez kötötte. Tehát Istennek az lehetett a célja, hogy az ember gondolkozzon, miként úszhatja meg büdösségét, gyomra kikészülését, egyáltalán az életet. Akkor bezárhatjuk a kört, mert ha az ember fent említett meg sok más hasonló élelmiszerét elviselhető szagúvá, gyomra számára pedig ártalmatlanná gyaszatolja a sok machinációjával, odaér, hogy kár a gőzért, mert olyan állapotban neki már semmit nem ér majd az így ellehetetlenített koszt. Akkor meg minek.

Ha már itt vagyunk, ránézhetünk a táplálékláncra, igaz, ott sem érthetjük meg igazán Isten szándékait. Jó, el kell fogadni azt, hogy az ember igenis legyen körültekintő, tudjon vigyázni, védekezzen, de mi van az állattal? Szerencsétlen tehenek is mit szenvednek a legyektől, hátul még csak hagyján, hosszú farkuk elhessegetésre teremtődött, de mi van a tehén elejével, ahová nem ér el a farok? 

Azt hiszem, itt most egy iszonyú tudatlan ember irkált mindenféle hülyeséget. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Isten szagos eledeleihez

(Hagymaimádó, 2020.02.09 22:10)

Bocs, hogy szólok, de a hagymákat ha kicsit hosszabban párolod, jelentősen elvész belőlük az érzékeny gyomrot kikészítő illóolaj, és még mindig marad bennük egészen sok más szükséges hatóanyag.