Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Klasszikus zenei épülésem 2. - 2019

Összegezve az előző évet, mindössze két hónap alatt 11 koncertjegyet nyertem. Nem rossz arány... Most jöjjenek 2019-es nyereményeim, tőmondatokban. Az alant külön fejezetekben, zárójelben megírom azokat a zenei eseményeket, melyekre nem a rádió révén jutottam el.

Tizenkettedik nyereményem a Müpába szólt egy Kobayashi-bérlet előadására, január 16-ára.

(A Müpába Haydn Évszakok-jára pénzért is elmentem, és ha már mellette volt, jegyeket vettem a Nemzeti Színházba is, a Fodrásznőre, másrészt az Éden s földön című csodálatos, Bozsik Yvette-koreográfiával.) 

Mindig páros belépőt kaptam, de elmentem egyedül is, a zenehallgatás a lényeg. De eszembe jutott a zeneszerető Edina, akit még az ásványosoktól ismertem és boldogan jött is velem. Általuk viszont a Zeneakadémia Megérthető zenéit ismerhettem meg, mikor egyikük nem tudott eljönni, a jegyet nekem adták. Hollerung Gábor magyarázta A fából faragott királyfit, ami meglehetősen nagy élmény volt, mert addig Bartók világában még annyira sem voltam otthon, mint Bartókiában, ahogyan magamban a Bartók Rádiót neveztem. 

Nem szerencsétlen a 13. szám! Nyereményem a Vigadóba szólt a második sorba. Edina ide is boldogan jött, imádja a BZD-t. Az előadás két részből állt, az elsőben Prométheusz gyermekeiről hallhattunk, miközben zenéltek is, a szünet után pedig Beethoven 5. szimfóniáját adták elő.

Tizennegyedikként február 19-re nyertem a Márványterembe, majd 26-ára ugyancsak.

(Edina kedvezményes bérletet szerzett a 2019/20-as Megérthető zene sorozatra. Hollerung Gábor zenemagyarázatával ismét új és új világok nyíltak meg előttem.) 

Március 5-ére újra Márványterem, majd április 5-én is, 30-án pedig másodszorra is elmehettem a 6-os stúdióba. Ezt az élményt jelentősen lerontotta, hogy egy hörghurutból lábadozva, az egyik zeneszámnál rám jött a köhögés. Vissza akartam fojtani az érzékeny mikrofonok miatt, már szinte fuldokoltam, már azon gondolkodtam, macskatalpakon kiosonok a teremből, de aztán csillapult. Később ezt az előadást leadták este a Bartókon, direkt figyeltem, nem hallatszott a fuldoklásom:-)

(Közben a Klebelsberg Kultúrkúriába is elmehettünk - későbbiekben Klébi - a Manon Lescaut-ot vetítették, Kiri te Kanawa volt Manon. Hörghurutom utóhatásaként az opera végén, mikor halk zene mellett haldoklik szerencsétlen Manon, kezdtem el ismét fuldoklani. Bár ott az ilyen előadásokat nem veszik fel, mégis kínos volt, de nem azért, mert mások is köhögtek, engem zavart a dolog, hanem éppen a legszebb áriát nem tudtam élvezni Kiri te Kanawával. A fiatal Pavarotti játszotta des Grieux-t.

Tizenkilencedik nyereményem május 23-ára szólt, ismét az Óbudai Társaskör Schumann-estjére, sajnos, erre mégsem tudtam elmenni. 

Június 18-án ismét Márványterem, nem jegyeztem fel, mi volt műsoron, néhányan voltunk csak. A második sorba ültem, hogy közelről lássam a zenészeket, a hangszereket.

A 21-es szám jó szám! ennyiedszerre nyertem a június 19-ei Hegedüs Béla zongoraestjét, Edina is jött. A Városháza díszudvarán tartották, holdtölte volt, részleges holdfogyatkozás. Jó kis egybeesés, mondta nevetve Hegedüs, mert műsorának fő száma a Holdfény-szonáta volt. Saját maga konferálta magát, amolyan stand-up stílusban, rövid történeteket mesélt. A székek meglehetősen és tartósan tropára verték alsó fertályunkat. Hegedüs erről azt mesélte, hogy egy itteni előadása közben hatalmas robaj miatt abba kellett hagynia a zongorázást. Egy nagytestű úr alatt tört össze a műanyag szék. - A szünetben megnézhettem a nyitva hagyott 150 éves Bösendorfert. Sajnos, a Hold "késett", fogyatkozását már csak hazafelé a buszról láttam.

Júliusban megint nyertem egy BMC-koncertet, de mivel Edina ilyen késői kezdésű előadásra már nem jön el, én se mentem. Este 8-kor kezdődik az előadás, ez eleve komoly indok, csak azért választottam, mert a másik jutalom vidékre szólt.

Augusztus utolsó hetében a Zenetudományi Intézetbe mehettünk, a Fiatal művészek koncertjére. Japán vagy kínai fiatal művészek vizsga utáni bemutatkozó koncertje volt.

Huszonnegyedik nyereményként vasárnap este a Benczúr Házba mehettem, ahol megismertem Miranda Liu hegedűművészt, Bábel Klára hárfást, ráadásul az első sorból láthattam ezt a csodálatos hangszert. A gordonkás Bartosz Koziak vibrált, szinte tombolt, minden pillanatban leesni véltem a székéről. Sosztakovics zongoratrióját játszották a legvégén. Nem is tudtam, hogy szeretem ezt a művet, utána meg is hallgattam a youtube-ról. Itt megismerkedtem egy vicces nővel, bevallása szerint süket, ennek ellenére nem hozta el a készülékét, mondván, a zenét  hallja így is. Dicsekedett, hogy hatodik éve játszik és már hatvanszor nyert. Nem bírtam megállni a revansot: 9 hónap alatt szerzett 25 koncertjegyem veri az övét. Összekeverte Georgy Tchaidze zongoraművészt Érdi Tamással, ami még az enyémnél is kevesebb tudásra vall... 

Szeptember 3-án nyári szünet után újra indult a márványtermi programsorozat. 25. nyereményem a Világjáró művészek sorozatrészére szólt. Ez a hangverseny most nem tetszett annyira, mert az operaénekesnő túlságosan erősen beénekelt a mikrofonba, egy ilyen kis teremben élvezhetetlen volt számomra, majdhogynem zajártalomnak minősült. Csak Edina miatt nem jöttem el a szünetben. De elhatároztam, hogy azontúl énekesek nélküli koncertekre pályázom a Márványterembe.

(Nem nyertem a 6-os stúdióba, de kedvenc műsorvezetőm Zenebeszéde volt, elmentem hát, a jegy ára inkább szimbolikus volt.)

(Másnap, szintén nyári szünet után a Klebelsberg Kultúrkúriában a Poppea megkoronázása című Monteverdi-operát vetítette a szimpatikus operabarát háziorvos, Langermann László. Négy főszereplő volt az operában kontratenor, és még két alszereplő is. Érdekes volt a rendezés is, melyben a modern és a korhű jelmezek is váltották egymást. Sonya Yoncheva Poppeája és Max Emanuel Cencic Nérója leginkább a zárójelenetben teljesedett ki. A Pur ti miro című duett maradt meg bennem, később gyakran lehívtam a youtube-ról.)

Bartókiától 26-ára a Jókai szalonba nyertem jegyet, ide egyedül mentem el. Nem volt falrengető, egy fiú hegedült, apja születésének évfordulója alkalmából.

(Vasárnap, szeptember 29-én indult a Zeneakadémia 2019/20-as évadjának első koncertje, Hollerung Gáborral. A sok gyerek részvételét akkor értettem meg, mikor a Harry Potter filmzenéje került terítéken.)

Huszonhetedikszerre, október 4-ére nyertem a Fészek Színháztermébe a Kriplimari című monodrámára. Sajnos, utolsó nap délután kaptam emailt, hogy megbetegedés miatt elmarad, valamivel majd kárpótolnak. Az a valami azóta is elmaradt.

(Másnap megint a Klebelsbergbe mentünk, a Mózes és a fáraóra.  Ide egyébként egy törzstársaság jár, néhány fiatal nézőtől eltekintve jórészt hetven és a halál közt... Ebben az operában láttam egy frenetikus balettszólót, sajnos, nem tudtam kinyomozni azóta sem, ki táncolta el, csak annyi maradt meg, hogy nem túl fiatal, viszont valóban csontig sovány nő adta elő.)

28. nyereményem, október 8-ra a márványtermi koncertre szinte már nem is lepett meg. Dobozy Borbála csembalójátéka azért is volt emlékezetes, mert ezt a hangszert sosem láttam ilyen közelről. Talán emitt, át is rendezték a termet. Kár, hogy utána visszarendezték.

29-edszerre egy Óbudai Társaskörben rendezett zongoraest volt, e hónap 10-én, crossover stílusban azt hiszem, Bach-variációkat játszott valamilyen Róbert vagy Rudolf, de alig egy óráig. Talán nem istenkáromlás, de innen csak a büfében rendelt Teekanne citrom-gyömbér tea és valami frenetikus sütemény evése maradt emléknek. 

Harmincadik nyereményem az október 22-én Gödöllői Liszt Fesztiválra szólt, a Királyi kastélyba, Ránki Fülöp zongoradélutánjára. Nem volt rossz, inkább rövid. Az első sor szélére ültem, a többi széket egy iskolai osztály foglalta el. Zene közben furcsa zajra lettem figyelmes,  hát a mellettem ülő kisfiú elbóbiskolt! Annyira megható volt, de aztán picit megérintettem a könyökét, amitől felébredt.

Ugyanazon a héten csütörtökön végre elmentem a BMC Opus Jazz Klubjába Párniczky együttesét meghallgatni, ami rendkívüli volt, ettől kezdve ismét sokszor pályáztam ide és nyertem is viszonylag sűrűn. Kedvenc helyem lett. 

Miután más, közelebbi koncert nem volt a nyeremények között, pályáztam hát egy újabb szombati Zenebeszédre. Schubert A lányka halála nem volt rossz, csak teljesen kínai, a magyarázattal együtt, de ha még nem írtam volna, fülem minden klasszikus zenére vevő.

33. jegyemet november 5-én "válthattam" be a Zeneakadéma Solti-termében. A műsor címe felizgatott: Kobozreneszánsz. A banda vezetője Bolya Mátyás, Szokolay-Dongó játszott kecskedudán, klarinétozott, majd különféle fúvósokat is megszólaltatott. Fekete Bori énekelt, aki nem sokkal azelőtt nyert egy népzenei tehetségkutatón. Bolyán kívül kobzon játszott még Szlama Zoltán, Bolya lanton és citerán, volt aztán szaxofon, különféle balkáni dobok, és albániai meg török éneklés is. A közönség majd megveszett, én is rendkívül feldobódtam.   

A következő szintén márványtermi koncert volt. Edina innentől nem jött, édesapja elhunyt, legközelebb már csak a Zeneakadémia újabb bérletelőadásán találkoztunk. Engem nem zavar, ha egyedül megyek koncertre, még örülök is, ha senkivel sem előtte, sem szünetben, sem utána nem kell beszélnem.

35-ödszörre ismét márványtermi koncert november 14-én, kevesen voltunk.

 (17-én ismét Megérthető zene a Zeneakadémián, 11-kor. Onnan egyenesen kivillamosoztam/buszoztam a "Klébibe", éppen a Klebelsberg Kúnó tiszteletére évente megrendezett kultúra-maratonra. Engem csak a kiállítások és Langermann Wagner-szerelmi lírai ária-összeállítása érdekelt, ami csodálatos volt, főleg Izolda a Trisztán és Izoldából.)

36.-odszorra ismét Márványtermet nyertem, elég kevés ember jött össze annak ellenére, hogy Liszt tanítványa, Giovanni Sgambati dalai, Liszt-átiratai voltak műsoron. Én naivul azt hittem, maga a 73 éves zeneszerző is jelen lesz. Eckhardt Mária Liszt-kutató vezette be az előadást és hát persze így is érdekes volt. 

(Ezt követő vasárnapon Donizetti Szerelmi bájitalát láttuk a Klébiben. Nem volt rossz.) 

Ezek után egy hétig lehetett pályázni egy zeneakadémiai koncertre. Hiába pályáztam minden egyes alkalommal, nem nyertem, vettem rá jegyet. (Ezt követően még mindig föltették játékra a rádióban, de nem sajnáltam rá az ezreket, biztonságosabb volt.) Rossz választás volt az erkély első sora, csak úgy láttam, hogy meglehetősen kellemetlen pózban az erkély párkányára könyökölve néztem le. Az MR szimfonikus zenekara kíséretében Su-Han Yang fiatal dirigens vezényelt. Kodály Fölszállott a páva - variációkat, majd Sztravinszkij Tűzmadár című szvitje szólt. Szünet után ősbemutató, Alex Nante fuvolaversenyén Camilla Holtenga fuvolázott, végül Richard Strausstól a Tyll Eulenspiegel (néhol Tillnek írják) vidám csínyjei volt. Nagyon tetszett, feldobódtam az előadástól. 

(December 4-ére is jó előérzettel vásároltam jegyet, mert játékra nem is tette föl a Bartók Rádió. Solti-terem, Fekete Bori előadása, Szokolay Dongó és Bolya Zoltán megint itt voltak, jelen volt Fekete Bori apja is, a többi fiatal zenész nevét nem tudtuk meg, mert nem volt műsorfüzet. Frenetikus előadást csináltak, Bori ráadást is énekelt.

            Másnap, 5-én Márványtermi jelenésem volt a 37. nyeremény, 38-ik nyereményemmel pedig az Opus Jazz Clubba mehettem 7-én, szombaton. A banda meglehetősen szuper volt, fele külföldi, fele magyar. Az eddig szokásos narancslé után most ittam egy eper-vodka koktélt is. 

(Vasárnap Klébi, Párizs lángjai, hihetetlenül jó balett-előadást láttunk Ivan Vasziljev és Natalia Oszipova akrobatikus balettjével.)

2019-re ez volt az utolsó, aztán három hétig semmi. Elpártolt tőlem Fortuna, gondoltam magamban, de hiszen már az eddig elért eredményeim is csodálatosak. Közben átlendültünk 2020-ba, de ezt klasszikus zenei sorozatom harmadik részében írom le.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.