Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Komolyzenei épülésem 2. - 2019

Előző évben tehát, mindössze két hónap alatt, 11 koncertjegyet nyertem, persze párosakat.

Mielőtt rátérnék a 2019-es programsorozatra, fontos megemlítenem, hogy több műsorvezetővel levelezek. K. Sándor nem ír emailt, viszont élőben a legtöbbször válaszol. Nem vagyok kivétel, másnak is reagál, de néha összekeveri illetve nem pont úgy olvassa be, ahogy megírja az ember, ez néha bosszantó. Na de rengeteg a levele, nem is tud mindenre reagálni. Bősze néha válaszol, néha felolvas, néha ügyet sem vet az egészre, ahogy kedve van. F. Lénárd nagyon készséges, őt egy válogatáson N. Attila juttatta be jelen posztjára. Bármit kér a hallgató, ő azt megválaszolja, így vagy úgy. Dorottya továbbra is a megszokott levélkét írja, de elég sokat téveszt és a játékhoz előzetesen elég sokat segít is.  B. Szilvi is szokott válaszolni írásban, sőt koncertbeszámolóimat is beolvassa. Ezt más is megteszi egyébként, amennyi idejük van rá, ha hosszabbra sikerül, csak félig, a számukra fontos dolgokat olvassák fel. Bősze egy-kétszer névvel olvas be, mások írásait is. Nem mintha szégyellném, már nem is emlékszem, mit írtam akkor. Attila, aki zeneakadémiai tanár, minden alkalommal válaszol, sőt mikor említettem, hogy festeni tanulok, kérte a képeimet és megmondta, melyik tetszik neki a legjobban. Jobban megnéztem, és megláttam, valóban az a legjobb.

             És akkor most jöjjenek idei koncertjeim. Természetesen tőmondatokban, mert nem győzök mindent leírni, de nem is szükséges.

             12. Idei első nyereményem a Müpába szólt egy Kobayashi-bérlet egy előadására, január 16-ára.

(Közbevetőleg: játékon kívüli kérdésre kellett válaszolni, hogy A nyugat lányában hogyan nyer el valaki valamit. Már nem tudom, melyik szerkesztő azzal olvasta be, hogy a legjobban megfogalmazott válasz: Minnie javaslatára pókert játszanak és ő egy hamis lappal megnyeri a partit. Büszke is voltam, de nem lepett meg, mindig jó fogalmazó voltam.)

           Közben a Müpába Haydn Évszakok-jára pénzért is vettem jegyet. Szörnyű napom volt akkor, fél 8-kor kezdődött az előadás, iszonyú hideg volt. Nem voltam ráhangolódva odabent sem, félidőben eljöttem. Majd jegyet vettem még a Nemzeti Színházba, egyrészt a Fodrásznőre, másrészt az Éden s földön című csodálatos, Bozsik Yvette-koreográfiával bélelt meséjére. Ezt Hanyistók valóságos története ihlette.

           Közben rátaláltam Edinára, akit az ásványosoktól ismertem, tőle kaptam egyszer ajándékba egy Mozart-cd-albumot. Nagyon meglepődtem, akkor tudtam meg, hogy ő is komolyzene-bolond. Akkor miért járjak egyedül koncertekre, mert igaz, hogy nem beszél az ember, ahogy moziban, színházban sem, ezért egyedül menni bárhova sokkal jobb, mint másokkal. Az ember óhatatlanul kommunikál, és máris csomó dologról elvonja a figyelmét. Marikát és Gizust is kérdeztem, de ők ilyen este már nem mennek sehová. Edina boldogan jött a Márványterembe novemberben, a két további műsorra nem ért rá jönni, viszont a Vigadóba, a Beethoven-estre igen. A BDZ (Budapest Dohnányi Zenekar) nagy híve. Már voltam vele a Zeneakadémián is kétszer, rendszeresen bérletet váltottak édesanyjával, barátnőjével és még valakivel. Utóbbi nem tudott akkor eljönni, a jegyet nekem adták. Hollerung Gábor magyarázta A fából faragott királyfit, meglehetősen nagy élmény volt. A másik előadás témájára nem emlékszem.

          13. A Vigadóban a második sorba szólt a jegyünk. Egyszerre kit látnak szemeim? ásványos tudósunk, Feri ült két sorral odébb. Melegen üdvözölt, meglepődött, nem ismert erről az oldalamról, jól elbeszélgettünk. Ő nem udvariaskodik, odafigyel arra, amit az ember mond neki, és ez az ásványosoknál is így volt. Ez a vigadói előadás két részből állt, az elsőben Prométheusz gyermekeiről szólt a magyarázó, közben persze zenéltek. A második részben már nem beszélt Hollerung, Beethoven valamelyik szimfóniáját adták elő, nem emlékszem, talán az V. volt.

           14. Február 19-re nyertem ismét a Márványterembe, majd 15. nyerményként 26-ára ugyancsak. Közben az előző zeneakadémiai koncerten Edina anyja nekem adta bérlete utolsó előadására szóló jegyét, mondván, ő nem érti úgysem a zenét, és fárasztó eljönnie. Itt megbeszéltük Edinával, hogy igényel nekem is kedvezményes bérletet a 2019/20-as évadra, azóta meg is vette, szeptemberben lesz majd az első előadás. Így is lett, áprilisra megvolt a bérlet.

         16. Március 5-ére újabb márványtermi koncertet nyertem, 17. majd április 5-ére is. Egyikre Edina nem tudott eljönni, másikra igen.

        18. Április 30-án újra elmehettünk a 6-os stúdióba. Nagyon meglepett, de tetszett, hogy teljesen átrendezték, ami jót tett neki. Ezt a jegyet Attilánál úgy nyertem, hogy két választ is kellett küldeni, de hozzátette, ha az egyiket megfejtjük, az is elég. És én tényleg csak az egyiket tudtam, a másik túl nehéz volt. A következő héten beszámoltam neki, hogy jártam, az egyik számnál rám jött egy köhögés, amit vissza akartam fojtani, sikertelenül, ezért már szinte fuldokoltam, erre beavatott, hogy neki is nehezen múlik a köhögése. Ő ilyen közvetlen ember, kedvelem. Ilyen köhögés-fuldoklásom régebben már volt a márványtermi koncerten is, és pont egy halk számnál. Elég kellemetlen volt, és csak nagy nehezen tudtam abbahagyni. Féltem, hogy behallatszik, ugyanis ezek az adások felvételre kerülnek. A bemondó mindig határozottan felhívja a figyelmünket, hogy ne csak lehalkítsuk, de valóban ki is legyenek a mobilok kapcsolva. Később leadták ezt a műsort, ahogy más, itt vagy a márványban fölvett műsorokat is leadják a rádióban. És direkt figyeltem, hát semmiféle köhögés, sem fuldoklás nem hallatszott, pedig a mennyezetről rengeteg mikrofon csüng alá.

          Közben a Klebelsbergben a Manon Lescaut-ot adták, előző hörghurutom már jelentős gyógyulóban volt, az egész opera alatt nem is volt probléma. Csak a végén, mikor halk zene mellett haldoklik szerencsétlen Manon, akkor kezdtem el fuldoklani. Hát iszonyú kínos volt, habár ott sokan köhögnek. Engem zavart a saját köhögésem, főleg mert nem is tudtam rendesen figyelni.

        19. Május 23-án ismét volt egy Óbudai Társaskör Schumann-estje, de erre sem mentem el valamilyen okból.

         20. Június 18-án Márványterem, már nem emlékszem, mi volt a műsor, de alig voltunk. Így közelről láthattam a zenészeket a második sorból.

         21. Egy hónappal később, június 19-én Hegedüs Béla? zongoraestje volt a Városháza díszudvarában, holdtöltekor, sőt részleges holdfogyatkozáskor. Jó kis egybeesés, mondta nevetve Hegedüs, mert műsorának fő száma a Holdfény-szonáta volt. Egyébként saját maga konferálta be magát amolyan stand-up stílusban szintén történeteket mesélt, de csak rövideket. A szünetben meg lehetett nézni a 150 éves Bösendorfert belülről is. Sajnos, a holdfogyatkozást csak hazafelé a buszról láttam rövid ideig, itt a lakótelepen már nem nyílt rálátás. Emlékszem, 2008-ban láttunk ilyet Rátkán, egy négynapos ásványkirándulás keretében. Nagyon vicces, ahogy "beleharap" a föld árnyéka.

            22. Júliusban megint nyertem valamelyik napra egy BMC-koncertet, de mivel Edina nem tudott volna eljönni, így én se mentem. Este 8-kor kezdődik náluk az előadás, ez már eleve egy komoly indok nálam, és csak azért választottam, mert a másik jutalom vidéken lett volna.

            23. Augusztus utolsó hetében kedden a fél 5-ös játékban, ami hihetetlenül könnyű volt, F. Lénárd vezette a műsort, megnyertem a Zenetudományi Intézetbe a Fiatal művészek koncertjét. Ez a Várban van, a Hiltontól nem messze, nagyon szép épület. Feljutni könnyű, ha busszal megy az ember, én sajnos más útvonalon másztam fel a lépcsőkön, úgy már nem volt annyira kedélyes.

            24. Másnap reggel B. Szilvinél Zubin Mehta volt a kérdés, be is küldtem, de abszolút nem vártam, hogy megnyerem. De mondta a nevem és vasárnap este irány a Benczúr Ház koncertje. Megismertem Miranda Liu hegedűművészt, Bábel Klára hárfást és magát a hárfát közelről is láthattam, a hangja önmagáért beszél. Azt hiszem, ez a legizgalmasabb hangszer, bár természetesen a többit is szeretem. Volt egy gordonkás fiú, Bartosz Koziak, le kellett volna filmezni, ahogy az játszott, vibrált, szinte tombolt, minden pillanatban leesni véltem a székéről. Sosztakovics zongoratrióját játszották a legvégén hárman, én nem is tudtam, hogy szeretem ezt a művet. (Ma meg is hallgattam a youtube-on. A Kodály-darab is meglehetősen jó volt.) Megismerkedtem egy vicces nővel, bevallása szerint süket, ennek ellenére nem hozta a készülékét, mondván, a zenét azért hallja így is. Mondja, hogy hatodik éve játszik és hatvanszor nyert. Ehhez képest 9 hónap alatt szerzett 25 koncertjegyem veri a teljesítményét. Viszont összekeverte Georgy Tchaidze zongoraművészt Érdi Tamással, ami még számomra is meglehetősen kevés tudásra vall.

           25. Holnap, azaz szeptember 3-án indul a márványtermi programsorozat. Attila jóvoltából már megvan rá a két jegy, és Edina is hazaér addig. Alig várom.  Világjáró művészeink közül egy nő énekelt itt, a hangja meglehetősen szép - lett volna, ha nem egy ilyen kis teremben szól. Élvezhetetlen volt számomra, mikor egy erősebb hangon szabályosan beleüvöltött a mikrofonba, alig vártam, hogy vége legyen.

        26. Szeptember 14-én délután 3-ra bementem a 6-os stúdióba (végül is a 22-esbe tereltek műszaki hiba miatt), Kovács Sándor tartott Zenebeszédet, a zongorista nevét nem jegyeztem meg.

        Másnap a Klebelsberg Kultúrkúriában a Poppea megkoronázása című Monteverdi-operát láttuk. Langermann majd egy órát beszélt, jóval később kezdte vetíteni, de annál jobb volt az opera. Négy főszereplő volt kontratenor, és még két alszereplő is. Kellemesen csalódtam, mert nem ismertem az operát, de nagy élmény volt, főleg a Por tu miro című, befejező duett, Néró és Poppea között.

       27. koncertjegyemet 26-ára a Jókai szalonba nyertem, egyedül mentem el. Nem volt valami nagy szám, egy fiú hegedült, apja születésének évfordulója alkalmából.

         Vasárnap, szeptember 29-én indult a Zeneakadémia évadjának első koncertje, A megérthető zene jegyében, Hollerung Gáborral. Sok volt a gyerek, amit akkor értettem meg, mikor Hollerung a Harry Potter filmzenéjét magyarázta. Mondhatom, fantasztikus volt szétszedve.

          28. Legközelebb október 4-re nyertem a Fészek Színháztermébe a Kriplimari című monodrámára. Utolsó nap délután kaptam emailt, hogy megbetegedés miatt elmarad, és valamivel majd kárpótolnak. Az a valami azóta is késik, már el is felejtettem.

           Másnap viszont megint Klebelsbergbe mentünk, Mózes és a fáraó című, szintén meglepően jó operára.

           29. A 8-ai márványtermi koncertre való nyerés már nem is lepett meg, ide Edina nem tudott jönni. Persze így is mentem, főleg a csembaló miatt, amit közelről még nem láttam. Meglehetősen tetszett az egész.

            30. Ami nem annyira tetszett, rövid is volt, az  10-ei Óbudai Társaskörben rendezett zongoraest, Kaál Róbert (vagy Rudolf?) zongorázott, de alig egy óráig. Valami crossover stílust dolgozott ki, ami beharangozásnál kiderült, ez a stílus meglehetősen menő manapság.

          31. október 22-én Gödöllőn a Liszt Fesztiválra szólt, a Királyi kastélyba, Ránki Fülöp zongoraestjére. Ezen a héten csütörtökön végre elmentem a BMC Opus Jazz Klubjába Párniczky együttesét meghallgatni. 32. a szombati Zenebeszédre szólt, Kovács Sándorral.

           32. jegyemet november 5-én "váltottam" be a Zeneakadémián. A műsor címe is meglehetősen izgalmas volt, Kobozreneszánsz. A banda vezetője Bolya Mátyás, a többieket majd összeszedem valahogyan, Fekete Bori énekelt. A kobzon kívül lant, citera, kecskeduda (magyar duda), klarinét, szaxofon, különféle dobok, jórészt balkáni. Annyira jó volt, hogy a közönség majd megveszett. Fölírtam december elejére a folytatást, jó lenne jegyet szerezni rá.

           33. Terveztem, hogy a hét szombatján is elmegyek valahová, mégpedig a Zenebeszédre, Kovács Sándorral. Mit tesz isten, föladták rejtvénynek, megpályáztam, meg is nyertem. Kicsit kínai volt a magyarázás, de azért jól szórakoztam.

          34. valahol elcsúsztam a számolással, mert most 2019 november 11-e van, holnaputánra írtam be a 35. koncertet a Márványteremben. Megjegyzem, nagyon könnyű volt a kérdés.

(Közbevetőleg megjegyzem, hogy két nyereményt hozzá kellene adni, mert nem írtam be a naptárba, hogy arra a napra már van programom, az egyik egy szentendrei hétvégére szólt volna, a másik pedig az Óbudai Társaskörbe. Tehát azt lehet mondani, hogy 34 koncertjegyem volt eddig, egy év alatt.)  

Ha statisztikus lennék, érdekes lenne összeszámolni, hányszor küldtem be megfejtést, ezek közül hány nem volt jó és hány igen, csakhogy azokkal nem nyertem. Mivel amikor itthon vagyok, mindig játszom, ez minimum száz levelet jelent. Lehet, hogy egyszer azt is megcsinálom, hiszen minden email megvan és majdnem mindegyikre emlékszem is, helyes volt-e vagy nem.  

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.