Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Komolyzenei épülésem I. - 2018

Ahogy ígértem, beszámolok arról, hogyan kerültem közelebb a húsz éves korom óta az életemet fenntartó komolyzenéhez.

         Nem túl szeretett családomban nem volt divat ennek sem a hallgatása, sem bármilyen kötődés hozzá. Talán nevünk miatt, talán a könnyebb szórakozás elérésért anyám és idősebb nővérem kizárólag a könnyű műfajt kedvelte, amit viszont én utáltam: az operettet. Ha meghallottam Honthy Hanna visítását, én is visítva rohantam a kertbe. (Elismerem, hogy e műfajban is csodálatos alkotások léteznek, de egyik sem az én világom, leszámítva a Youkali hallgatását Teresa Stratastól, de az a mű is inkább dalműnek van nevezve.)  Egészen sokáig nem volt tévénk, a Kossuth és a Petőfi Rádió műsorait hallgattuk, kedvenc szórakozás volt a szombat esti kabaré is. Moziba rendszeresen jártunk persze. Színházba csak az iskola útján jutottam el, évente egyszer, az operába nem is tudtunk volna mit fölvenni, középiskolában láttam először a Bánk bánt az Erkelben. Amit rettenetesen utáltam, az a cirkuszi közvetítés volt, a Fővárosi Nagycirkuszba kizárólag a gyerekek kedvéért mentünk el, egyszer, aztán őket sem érdekelte.

              Az általánosban azzal szembesültem, hogy iskolatársnőm szolfézsra jár, zongorázni tanul, egy másik osztálytársnőm énekelni és táncolni. Nekem a szolfézs kínaiul volt, zongorázni nem is akartam, nem is lett volna min. Amellett botfülem van, ez második elemis koromban derült ki.

           Fiatalabb nővérem egyenesen kornyikálásnak tartotta a szép áriákat, anyám szüntelen operettet énekelt, meglehetősen szép volt a hangja.

            "Kilépve az életbe", kollégáim hatására és példájára kezdtem színházba, koncertekre járni, még mindig semmit nem tudtam a szívembe egyre jobban belemászó valódi zeneművekről. Lányom születésekor megvettem Beethoven mind a 9 szimfóniáját bakelit lemezen, Vivalditól és Mozarttól, Raveltól is volt egy-egy. Ezeket is csak takarítás közben hallgattam, mikor senki nem volt otthon, akkor viszont a végtelenségig és a legmagasabb hangerővel.

             Tévét akkor vettem, amikor dolgozni kezdtem, az első keresetemből. Családom ellenállást produkált, amikor egy karácsony szenteste azzal álltam elő, hogy márpedig mindenki kussoljon, mert a 9. szimfóniát muszáj meghallgatni, és persze nézni. A család "megengedte", aztán nem volt más, odaültek ők is. Eleinte járkáltak, később ők is leültek és végighallgatták.

            ****

Teltek az évtizedek, itt-ott eljutottam egy-egy koncertre, de még mindig csak ott tartottam, hogy nagyon tetszik ez vagy az az ária, szonáta, szimfónia. Sorra vásároltam magnókazettákat, egyszer még operettimádó nővéremtől is Callas-gyűjteményt kaptam, amiket rongyosra hallgattam, legtöbbször lefekvéskor. Egy volt osztálytársam hatására bérletet vettünk a Vigadóba, a Megérthető zene című sorozatra. Meg voltam hatódva még a hely szellemétől is, s bár egy mukkot sem értettem, ki kicsoda, mit miért csinál és hogyan. Természetes, hogy itt is rettenetesen hiányzott az alapnevelés. Sokkal később, a kétezres évek közepén a Klebelsberg Kultúrkúriában vasárnapi operavetítésekre hívták föl a figyelmemet, jártam is rendszeresen. Rendszeresen vehettünk tiszteletjegyeket a Zeneakadémiára, ahol Szenthelyi Miklós hegedült.

Ezzel majdnem egyidőben lányom barátnője által került a gépemre Mozart Figaro házassága és a Varázsfuvola, csodálatos Bergman-rendezésben. Mindkettőt legalább százszor meghallgattam, miközben dolgoztam a gépen.  A Kúriába járást néhány évig szüneteltettem személyes kapcsolatok ellehetetlenülése miatt, de ezt utólag megbántam, és tavaly újra elkezdtem járni. Egyre inkább kerestem más alkalmakat. Az idén tavasszal nagy élményeket éltem át ott is, volt Trubadúr, Az ezred lánya (négy-öt évvel ezelőtt egy másik szereposztásban is láttam már), Manon Lescaut, végül a hab a tortán: a Nibelung-tetralógia. Wagner ma is a leglegebb zeneszerzőm, természetesen más zeneszerzőket is kedvelek.

Új lakásba költöztem tavalyelőtt ősszel, Pestszentlőrincről Kelenföldre. A húsz köbméterrel kisebb lakásban nem bírtam az óriási tévét, potom áron el is adtam azzal, hogy majd veszek egy ledeset. Azóta sem következett ez be, és lehet, hogy már nem is fog. Ugyanis a Rádióban felfedeztem a Bartók csatornát. Azóta ugyanott áll a kijelző, éjjel-nappal.

Mivel ezt számítógépes munka illetve szórakozás alatt hallgattam, eleinte csak fél füllel figyeltem, aztán egyszer nyár vége felé beküldtem egy jó megfejtést a Muzsikáló délutánban. A Macbeth történelmi hátteréről kellett valamit tudni. Érdekelt a téma, rákerestem és rátaláltam, és kisorsoltak, nyertem egy cd-t. Felbátorodva elkezdtem ezeket a játékokat figyelni, van reggel fél 8-kor, 11-kor és délután fél 5-kor, néha fél 6-kor is. Nem állítom, hogy zenefelismerésben tudtam jó megfejtéseket beküldeni, de előfordult. Óriási meglepetésemre a Kúriában évekkel ezelőtt látott Nürnbergi mesterdalnokok prelűdjét kellett felismerni, a szerkesztő abban segített, hogy "van a címben egy városnév". Azonnal Nürnbergre gondoltam, hogy miért, nem tudom. A neten rögtön rákerestem a nyitányra, összehasonlítsam a rádióból hangzó zenével és beküldtem a megfejtést, és bár ebben a játékban nem sorsoltak ki, nem ez a lényeg, hanem az, hogy felfedeztem, működik az intuíció.

2. Nem sokkal később ismét nyertem, a Fonó táncház székely napok című délutánjára (N. A. műsorvezetőnél). Aznap hihetetlen forróság volt, délelőtt a piacra mentem. 2-től már lehetett volna menni egészen késő estig egyfolytában, bármikor bemehettem volna. Déltől egyfolytában arra gondoltam, mikor is menjek, a végén úgy belefáradtam a gondolkodásba, hogy kihagytam - egy koncert ugyan lett volna, de az is csak este 8-tól.

          Novemberben sorra küldtem a megfejtéseket. 3. Először a Márványterembe mehettem Horti Lilla Puccini-estjére (Virág Emese zongorázott). Ehhez Szép Károllyal kapcsolatosan Charles Munch karmestert kellett tudni (műsorvezető R. D., aki mindig úgy kezdte a levelét a beköszönőm után: jaj de örülök, hogy itt van, kedves Isabel! 

       5. megfejtésem Verdi A végzet hatalma volt, a Duna-palotába nyertem két jegyet. Az esemény ráadásul éppen a születésnapomra esett, a Symphonia Fantasia frenetikus koncertjére. Ezt megelőzően már egy-kétszer megfordultam a Duna-palotában, voltam Jókai Anna egy könyvbemutatóján, előtte a keramikusművész Józsa Judit kiállítás-megnyitóján. Tőle azért kaptam meghívót, mert azt megelőzően egy Szent László-szoborhoz keresett szentlászló pénzeket (egysejtű fosszília), és nálam megtalálta a zsibvásár piactéren. Az ő édesapja Korondon szintén keramikus mester, mikor ott jártunk, vettünk is tőle szép kék csuprocskát. Nagyon kedves lány Judit, mivel rákerültem a listájára, később is rengeteg meghívót kaptam, mindre nem tudtam elmenni. Visszatérve az előadásra, iszonyatosan jó volt. 

          6.  Nem sokkal ezután egy kakukktojást adtak fel, Boldocki Gábor, Geiger György és Pálfalvi Tamás trombitaművészek, míg Szentpéteri Roland nem. No persze amennyit én értek hozzá, ezt lelestem a netről. BMC-koncertet választottam, meg akartam ismerkedni az ottani "fílinggel", aztán ide mégsem tudtam elmenni, mert aznap már volt egy fárasztó programom és este nem volt erőm.

         7.  November 20-án a 6-os stúdióban volt jelenésem. Erről csak gyerekkoromban, akkor is érintőlegesen hallottam, kíváncsian vártam hát, mit tud ez a stúdió. A kis modernszkij volt a darab címe, Sztravinszkij, akinek későbbi műveit sem ismertem akkor még, sőt még ma is keveset ismerek föl. Most azonban egészen kezdetleges kis dalait énekelték, ki volt nyomtatva hozzá szöveg, elolvastam, tök viccesek voltak. Itt személyesen is beszélhettem B. Sz. műsorvezetővel, aki reggel-délelőtt szokott műsorvezetője lenni a Bartóknak. Még annyit ehhez a koncerthez, hogy a második "félidőben" egyre jobban tetszett a zene, a végén pedig egy igazi meglepetés volt A katona története.

          8.  21-re szintén mentem a Márványba, Ludányi Tamás Sextet koncertjére. Egy héttel későbbre, 27-ére is ide sorsoltak, ez volt a 9. nyereményem. Debussy-est volt, Baráth Emőke énekelt, Virág Emese zongorázott Debussy-n kívül Kodály, Bartók-dalokat. Keddi napra esett, azonban hiába mentem aznap el, közölték, hogy Baráth Emőke betegsége elmaradt. Megtartották viszont még azon a héten pénteken.

            (Közbevetőleg megjegyzem, hogy bár sokszor írom, ide sorsoltak, ez úgy megy, hogy lehet választani kettő vagy három program közül, én pedig ezt választottam.)

          10.  December 1-jére ismét a Budai Fonóházba nyertem két jegyet, táncház volt (N. Attila). Mivel nincs messze tőlünk, elmentem, de csak egy órát maradtam, mert összeszokott táncosok táncoltak, csak ültem és néztem őket. Ha fölállok, beállok, tudom, hogy végéig maradtam volna, de már nagyon fáradt voltam.

           11.  A 2018-as utolsó nyereményem egy iszonyú hideg esten Bősze Ádám zenei stand-upjára szólt. Bősze akkor azt mondta, lehet, hogy ez az utolsó stand-upja, de majd meglátja. Hát meg is látta, mert következő nyáron vidéken standupolt. Majd megfagytam, mire odaértem, de aztán jól szórakoztam. Stand-upot egyébként nemigen nézek-hallgatok. (Folytatása következik a 2019-es esztendő eseményeivel.)

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.