Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Valóban Sopianae

2013.02.01

Van pécs-formációja is Pécsnek, de még mennyire, hogy van. Az utcák, s benne a házak többnyire iszonyúan elhanyagoltak, amolyan pécsiek. De az elhanyagoltság fátyla alatt meg kell látni Sopianae hagyatékát.

        Persze nem az ügyetlenkedő robotmunkára gondolok ezzel, amit alacsony iskolázottságú munkásemberek csinálnak a Széchenyi-téren a járólapozással. Ez - semmi. Nem ez az európai uniós színvonal. Lerakják, fölszedik, mert egyik kő mélyebbre sikerült, mint a másik, előbb-utóbb sikerül is, ha besegít a motoros miniúthenger. Aminek a hangját túlkiabálja, mozgását túlintegeti egy nehezen beszélő hölgy, amint beinvitál egy ideiglenes följárón a törökhagyta csodapalotába. Rövid időre bele lehet varázsolódni a rettegett százötven év hagyatékába. 

       Odébb sétálva is botorkálni kell, sőt bosszankodni. A Vasarely múzeum építkezés miatt látogathatatlan, de nem sokkal odébb lehet örülni a Zsolnay-nak, s Csontváry csodáit is megnézhetjük. A székesegyház előtti tér burkolata már készen van, maga a dóm viszont csak félig - világoskékre színezi át egy érthetetlen kívánalom. Nem lesz ronda - csak kissé szokatlan.

       Aztán csak járni-kelni kell az óvárosban: egyik Sopianae-ház roskatagabb, mint a másik. Nincs két egyforma, ahogy lejárt szépségű hölgyek között sincs, de rongyosságukban hasonlóak, omlatag szépségükben sorsazonosak. Csipkeruhájuk foszladozik, kalapkarimájuk szakad, formátlanodik, időről időre leesik belőlük egy-egy darabka a járókelők elé. Csak nem lerombolni őket, inkább valami igazi uniós csirizzel kellene megragasztgatni, köveiket, tégláikat kipótolni, megpucolni, megmentve mind Sopianae királyságának.

        Még gyógyító injekcióra vár a főpályaudvar épülete, az akvárium-terrárium, de az új Állatkert projektjét már szinte elfogadták, nemsokára kezdődhet az építkezés, néhány éven belül költözhetnek a vadállatok. A régit is érdemes megnézni - csak a karámok, pajták hevernek romjaikban, a szép oroszlánpár, a vidám lámák, picurka selyemmajmok, cerkófok egészen szépek. A magányos zebrának is lesz nemsokára párja, barátja.

        A Tettye-park is majdnem készen, alatta vár a mésztufa-barlang, a Misina-tető játszóterén is játszhatnak már a gyerekek - mindkét magaslatról könnyű és gyors a lejutás. A Kálvária-domb körül szemetes, de az Alagút melletti sétány tiszta, a börtön-várfal impozáns, a székesegyházhoz vezető feljáró egyik sarkában Varga Imre jellegzetes fémszobrát ismerjük föl, ezúttal Kodály Zoltánról. 

          Nincs bajom Pécs szülötteivel sem, a modernnek nevezett betonkockákkal, még a húszemeletes szellemházzal sem, amelyből évekkel ezelőtt statikai bizonytalanság miatt kiköltöztették a lakókat, azóta üresen várja ki a sorsát. Hazánk egyik városa sem menekült meg a sóder-cement-víz gyors nászából született borzalmas, és sajnos, időtálló óriásaitól. Nem lehet őket visszavarázsolni, elenyésztetni, mert emberek lakják, használják. Csak a többiért, a régi szépségekért kell imádkozni, Sopianae szellemében.

(Három napunk a világhírneves városban, 2010. februárjában)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Sopianae

(Pécsi pasi, 2013.05.04 16:19)

Úgy érzem, megragadta a lelkét, kedves Isabel, Pécsnek, anno Sopianaének. Vajon milyen lehet valójában? nem a város, kegyed...? érzem a szellemét-lelkét, az pedig tetszik. Valami azt súgja, korombéli, körülbelül. A szemünk romlik, mégis jól látunk vele, ha azt nézzük, amit kell.

Sopianae

(Izlandilinda, 2013.02.01 15:31)

Ez szép volt, Isabel!

Re: Sopianae

(isabel-eoldal, 2013.02.04 16:47)

Köszi, Linda!